1949. június 22-én született Mary Louise Streep néven, a Meryl családi beceneve. Operaénekesnek készült, ezért is tudta leiskolázni néhány éve a Mamma mia című filmben partnereit. A kövér és csúnyácska lány tizenévesen virágzott ki: ledobta szemüvegét, fogszabályozóját és kilóit, haját szőkére festette és a középiskolai színkör csillaga lett. A Yale egyetem drámai tagozatán diplomázott, és még abban az évben jelölték a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra.
1977-ben állt először a kamerák elé a Júlia című filmben, és már egy év múlva Oscar-díjra jelölték a Szarvasvadászért. A szakmai sikereket magánéleti tragédia követte: 1978-ban meghalt férje, és ő a bánatát a munkába temette. Első (mellékszereplői) Oscar-díját 1979-ben kapta a Kramer kontra Kramer című drámáért, amelyben egy férjét és kisfiát elhagyó anyát alakított. A második Oscart 1982-ben, immár főszereplőként vehette át a Sophie választásáért, a koncentrációs táborok borzalmait túlélő, de gyermekeit elvesztő lengyel nő megformálásáért.
Streep általában erős és makacs, ugyanakkor érzékeny asszonyokat formál meg, szerepeiben nem a híres emberek érdeklik, hanem a hírverésre érdemes embermesék. Kiválót nyújt komédiában (Jól áll neki a halál), thrillerben (Az éjszaka csendje), akciófilmben (Veszélyes vizeken) és melodrámában (A szív dallamai) egyaránt. A Távol Afrikától című romantikus történetben Robert Redford, a lassú, érzelemdús A szív hídjaiban Clint Eastwood oldalán remekelt.
Művészi megújulásának adta tanújelét Az órákban. Az ördög Pradát visel zsarnoki divatlap-szerkesztője után a Koltai Lajos által rendezett Estében saját lányával játszott együtt. Az Abba-dalokból összeállított Mamma miában közel a hatvanhoz is elsöprő lendülettel dalolt és táncolt, a Kétely című drámában egy vaskezű apácanővér volt, a Julie és Júlia - Két nő, egy recept című "konyhai vígjátékban" egyszerre két nő bőrébe bújt, és jó néhány kilót magára szedett, az Egyszerűen bonyolult című filmben öniróniával bolondozott.
A generációja legjobb filmszínésznőjének tartott Streep munkabírása és lelkesedése mellett a tökéletességre törekvéséről is ismert. A hiteles alakításért mindenre hajlandó: A szív hídjai forgatásakor az olasz, a Julie és Julia kedvéért a francia, A Vaslady kedvéért az angol akcentust sajátította el. A Veszélyes vizeken kedvéért megtanulta a vadvízi evezést, amikor A szív dallamaiban hegedűtanárnőt alakított, hat héten át napi hat órán át gyakorolt hangszerén. Mentes a sztárallűröktől, vállalja korát és nyíltan hangoztatja Hollywoodról alkotott nem túl hízelgő véleményét.
Kitüntetései közt vitrinében a két Oscar- és nyolc Arany Glóbusz mellett Emmy-, Tony- és BAFTA-díjat, az Amerikai Filmintézet életműdíját őrzi, csillaga van a hollywoodi hírességek utcáján, ő a Bette Davis-életműdíj első kitüntetettje, megkapta a Becsületrendet, az Amerikai Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja, tavaly ősszel a Kennedy Center, néhány napja pedig a Berlinale is életműdíjjal ismerte el művészetét.
Az elmúlt 34 évben 17 alkalommal, azaz átlagosan minden második évben jelölték Oscar-díjra, a két jelölése között eltelt  leghosszabb időszak öt év volt 1990 és 1995 között. Díja azonban "csak" kettő van, előtte áll a négyszeresen kitüntetett Katharine Hepburn és a "triplázó" Jack Nicholson, Ingrid Bergman és Walter Brennan.

A humoráról is közismert színésznő, aki idén januárban, már túl a hatvanon szerepelt először a Vogue magazin címlapján (ez is egyfajta rekord), a magánéletéről nem szívesen beszél. Szobrász férjével egy connecticuti farmon él, és leginkább a "hírnévtelenségre" vágyik. Jelenleg többek közt azért kampányol, hogy megalapítsák az amerikai nők történelmi múzeumát, amely a világ első ilyen jellegű intézménye lenne. (Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja.)